A fotózás számomra szenvedély
Szia, András vagyok. Fotós.
Már tizenéves koromban megfertőzött a fotózás – akkor még az analóg technológia világában.
Nagybátyám oldalán mindig ott voltam, amikor csak lehetett. Cipeltem a fotóstáskát, adogattam az objektíveket, figyeltem, tanultam. Aztán egy idő után már én is fényképezőgépet kaptam a kezembe, és néha már én készítettem a képeket.
Talán már akkor elkezdődött valami, amiről még nem tudtam, hogy egyszer meghatározó része lesz az életemnek.
2016-ban vásároltam meg az első komoly fényképezőgépemet. Ettől kezdve a fotózás már nem egyszerű hobbi volt – igazi szenvedéllyé vált.
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk jól. Ezért amikor komolyabban kezdtem foglalkozni a fotográfiával, nem elégedtem meg azzal, amit magamtól megtanultam. Tanulni kezdtem, képeztem magam, kerestem azokat az embereket, akiktől valódi szakmai tudást szerezhetek.
A fotooktatas.hu képzéseit választottam, ahol remek oktatóktól és tapasztalt szakemberektől tanulhattam. Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a képzéseknek, és az ott megszerzett tudásnak.
Aztán a sors összehozott Laczkovich Lászlóval, aki immár több mint 65 éve foglalkozik a fényképezéssel.
Azt hiszem, nála hitelesebb tanárt és mentort nehéz lenne találni. Nemcsak a szakmai tudása és tapasztalata miatt jelent sokat számomra, hanem azért is, mert az évek során a mentorom mellett a barátomnak is tekinthetem.
Tőle azt is megtanultam, hogy a jó fotográfus nem egyszerűen technikát használ. Meg kell tanulnia látni.
A fényképezőgép mögött egy másik szakmám is ott van.
A fotózás mellett autófényezőként dolgozom, így az autók világa a szakmámon keresztül is közel áll hozzám.
Ez a két terület az évek során természetesen összekapcsolódott.
Egy autó fotózásánál ugyanis nem mindegy, hogy honnan érkezik a fény, hogyan jelenik meg egy íven vagy egy fényezett felületen a tükröződés, hogyan mutatnak a vonalak, és mitől lesz egy gyönyörűen elkészített fényezés valóban látványos a képen.
Én nemcsak lefotózom az autót. Tudom, mit nézek rajta.
Értem a karosszéria vonalait, a fényezés felületét, a fények és tükröződések szerepét, és azt is, hogy egy-egy részlet miért fontos az autó összhatásában.
Ez különösen közel áll hozzám a veterán és különleges autók fotózásánál. Ezeknél nem egyszerűen egy járművet szeretnék megmutatni, hanem azt a munkát, történetet és karaktert is, ami mögötte van.
A stúdió
A képzéseim során leginkább a stúdió fotózás világa vonzott. Régóta nagy álmom volt egy saját stúdió, ezért különösen fontos mérföldkő volt számomra, amikor ezt végül meg is valósíthattam.
Ma már a fotográfia szinte minden területe érdekel. Szeretek új dolgokat kipróbálni, új technikákat megismerni, és mindig van valami, amiben tovább szeretnék fejlődni.
Mert a fotózásban – ahogy talán az életben is – nincs olyan pont, amikor azt mondhatjuk: már mindent tudok.
Amíg élünk, tanulunk. Én pedig továbbra is szeretnék tanulni, fejlődni, és minden egyes fotózással egy kicsit jobb képeket készíteni.
És milyen velem egy fotózás?
Nem kell profi modellnek lenned. Sőt.
A legtöbb ember nincs hozzászokva ahhoz, hogy fényképezőgép előtt álljon, és teljesen természetes, ha valaki eleinte feszeng vagy nem tudja, mit kezdjen a kezével.
Nekem nem az a feladatom, hogy ezt elvárjam tőled. Az a dolgom, hogy segítsek feloldódni.
A fotózás során végig vezetlek a folyamaton. Megmutatom, hogyan állj, merre nézz, hogyan használd a testedet és az arcodat, miközben arra törekszem, hogy a képek ne beállítottnak, hanem természetesnek hassanak.
Közben pedig figyelek azokra az apró részletekre is, amelyek egy jó képet igazán jó képpé tesznek: a fényre, a kompozícióra, a testtartásra, a háttérre és természetesen rád.
Nem az a célom, hogy rólam szóljanak a képek. Hanem az, hogy amikor meglátod őket, azt mondd: „Ez tényleg én vagyok.”
Legyen szó portréról, páros vagy családi fotózásról, járműről vagy akár a négylábú családtagodról, minden fotózásban ugyanazt keresem: az egyediséget és azt a pillanatot, amit érdemes megőrizni.
A stúdióban pedig mindenhez adottak a technikai lehetőségek, a megfelelő fények és az a nyugodt környezet, ahol nem kell rohanni.
Nálam nem az a lényeg, hogy minél több kép elkészüljön. Az a lényeg, hogy azok a képek, amelyek végül elkészülnek, valóban értéket képviseljenek.
Ha pedig a fotózás végén úgy érzed, hogy jó élmény volt, és a képekre évek múlva is szívesen nézel majd vissza, akkor elértem, amit szerettem volna.
